Miután a szűrőbe bevezető csövet kiépítettük, helyére emeltük a lábazatot, valamint a tartályt. A kimenő idomhoz erősített csonkot is elhelyeztük a lábazat alá, majd ezután mindkét lyukon átdugtuk a másfél collos menetes idomokat, amelyeken a menetet előzetesen teflonszalaggal és szilikonpasztával tömítettük, valamint ráhúztunk egy-egy traktorgumi-belsőből méretre vágott gumitömítést. Ez a rész az egész folyamat talán legkényesebb része, hiszen a két becsatlakozást precízen, 100%-os tömítettséget kialakítva kell szerelnünk. Be kell valljam, nekünk csak harmadszorra sikerült megvalósítanunk, hogy a teljesen felengedett tartály esetében sem tapasztaltunk csöpögést, szivárgást - igaz, az első két esetben bíztunk a teflonszalag tömítőképességében...

Miután sikerült a tökéletesen tömített csatlakozásokkal ellátott tartályt installálnunk, a bejövő csatlakozóvégbe beledugtunk egy 90 fokos idomot. Erre azért van szükség, hogy a beáramló vizet vízszintesen, a tartály falával párhuzamosan vezesse, ezáltal kialakítva azt a körkörös áramlást, ami miatt a szűrőt vortex-rendszerűnek hívják. A körbeáramló vízből így szépen kiválnak a szennyrészecskék, és a feljebb elhelyezett szűrőközegbe már egy kvázi "előtisztított" víztömeg érkezik. Középre méretre vágtunk egy 50-es csövet, ami olyan hosszú kell legyen, hogy a tartály felső rétegéből tudja a pumpa elszívni a tiszta vizet. Ezeket az elemeket (90 fokos könyök, illetve kifolyócső) nem szabad beragasztani az alul rögzített idomokba, hisz bármikor szükség lehet praktikusan az eltávolításukra! Ezután behelyezzük a távtartó korongot, amit az aljára ragasztott 110-es csődarab fog a megfelelő magasságban megtartani. Mivel azonban a műanyag könnyebb a víznél és teli tartály esetében a távtartó felúszna, ezért terheljük le egy megfelelő méretű nehezékkel (pl. tégla, kő). A szívócső végére PVC idomokból alakítsunk ki egy ívet, hogy ne fordulhasson elő levegő beszívása a szivattyúnál. (Enélkül a kádlefolyóhoz hasonlóan hamar légtölcsér alakulna ki...)

Következik az elszívóoldal kiépítése. Itt már nem gumikarmantyús, hanem ragasztható vagy csavaros PVC idomokat használunk a nagyobb víznyomás és a precízebb szerelhetőség miatt. Vegyük figyelembe, hogy a rendszert úgy kell kialakítanunk, hogy annak különálló elemeit (tartály, szivattyú, UV-lámpa) külön-külön is el tudjuk távolítani, illetve a jövőben a rendszert könnyedén tudjuk alakítani, bővíteni! Ezért megfelelő helyeken hollandi-csatlakozókat, esetleg menetes karmantyúkat építsünk be, ragasztott csatlakozást csak ott használjunk, ahol azt a későbbiekben nem szükséges megbontanunk. A szivattyú és a tartály közé egy hollandi-csatlakozó közbeiktatásával egy kb. 30 cm-es flexibilis csövet építettünk be, így a következő szakaszt szükség esetén tudjuk néhány centit igazítani.

A ragasztott csatlakozásoknál ügyeljünk, hogy megfelelő mennyiségű, speciális PVC ragsztót használjunk, hisz csak így tudjuk elérni, hogy a csatlakozás tartós és jól tömített legyen.

Szintén hollandi-csatlakozóval szereltük az UV-lámpát, amit a falra rögzítettünk a hozzá mellékelt idomokkal. Az ebből kivezető csőszakaszhoz ragasztott könyökidommal, majd hollandi-csatlakozóval illesztettük a növényes szűrőtó fölé helyezett, teljes hosszában lyukakkal ellátott esőztető csövet. Ennek előnye, hogy kíméletesebben áramlik be a víz, nem okoz olyan nagy vízmozgást, mintha egy csővégen, nagy nyomással vezetnénk be, illetve a sok lyukon csobogó víz sok oxigént tud beoldani a vízbe.

A szivattyú és az UV-lámpa villásdugóit a falra erősített vízmentes konnektorokba dugtuk, ezeket egy alájuk rögzített és visszahajló tófólia-darabbal védjük az esetleges kedvezőtlen külső behatásoktól.

Miután összeállt a rendszer, a szűrőtartályba behelyeztük a megfelelő mennyiségű szűrőközeget, aminek mi raschel-hálót használunk. Ez viszonylag olcsón beszerezhető, könnyen mozgatható és tisztítható, valamint tartós anyag. A maradék raklapból még összeütöttünk egy kisebb dobogót, amit a gépház aknájába elhelyezve kényelmesen és könnyedén tudjuk kezelni, tisztítani a szűrőházat.

Nem volt más hátra, mint megnyitni a bejövő szakasz tolószelepét, beindítani a szivattyút és figyelni a halakat, milyen boldogan úszkálnak korszerűsített szűrővel ellátott lakóhelyükön.

Az elmúlt héten medencénkhez új szűrőrendszert építettünk, teljesen "házilagos" kivitelezésben. Ennek folyamatát szeretnénk bemutatni, hátha más valakinek is hasznos információkkal tudunk szolgálni.
Magáról a medencéről, illetve annak építéséről a képgalériában lehet többet látni. Ami a lényeg: három részből áll, egy kisebb, 1 méter vízmélységű 6 köbméteres "növényes" biológiai-szűrő funkciót ellátó medencéből, illetve egy nagyobb, 2,2 méter vízmélységű, 18 köbméteres fő medencéből, valamint az ezekhez csatlakozó, szintén talajszint alá süllyesztett felépítésű "gépházból", ahová a gépészeti elemek (szűrő, szivattyú, stb.) kerültek elhelyezésre.

A halas medence alsó kifolyású. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert így a lefolyó felé enyhén lejtő medencealjzaton összegyűlő szennyeződés (falevelek, ürülék, stb.) a középen elhelyezett alsó kifolyón folyamatosan távozik, nem tud nagyobb mennyiségben összegyűlni. Maga az építmény beton alapon felépített beton falazóelemekből készült, vasbeton koszorúval erősítve. Erre került egy réteg geotextil, majd egy réteg tófólia, amely helyben hegesztéssel lett pontosan méretre készítve. A medence nagyobb része a talajszint alá van süllyesztve, de kb. 70 cm-re kiemelkedik a talajból. Ennek előnye, hogy kisebb mennyiségű földet kell kitermelni az építésnél, de fontosabb, hogy a medence lakóival könnyebben és kényelmesebben lehet kontaktusba kerülni, nem kell leguggolni, lehajolni etetéshez, kézhez szoktatáshoz, stb... Persze ez mindenkinek az egyéni ízlésétől, igényétől függ...

A szűrőrendszer felépítésénél a következő szempontokat vettük figyelembe: Elsősorban legyen "költséghatékony", azaz ne kerüljön nagyon sokba (ezáltal a gyárilag készített rendszerek eleve kiestek...), legyen elég nagy az összesen 24 köbméternyi víz folyamatos tisztán tartásához, legyen könnyen kezelhető (ürítés, téliesítés, tisztítás), legyen a későbbiekben igény szerint alakítható, bővíthető, és legyen a hazai piacon kapható elemekből elkészíthető.
Hosszas tervezgetés, számolgatás, méregetés és rajzolgatás után kialakult a végleges terv. A szűrőházhoz egy 300 literes, kereskedelemben kapható esővízgyűjtő tartályt fogunk felhasználni, a csövekhez, fittingekhez pedig PVC lefolyócsöveket használunk. A berendezés elvi vázlata a következő rajzon látható:

A medencéből az alsó kifolyón távozó víz a közlekedőedények elvén tölti folyamatosan a megfelelő szinten elhelyezett szűrőtartályt, amiből egy szivattyú szívja el a tiszta vizet és egy UV-szűrőn keresztül visszanyomja a növényes szűrőbe, ahonnan belefolyik a víz a főmedencébe. A "gerincvezeték" átmérője 110 mm, ez azért fontos, mert a két tolószelep nyitásával igen gyors áramlással tudjuk leüríteni a medencét (illetve abból valamennyi vizet), ami az alul esetleg felgyülemlett szennyeződést nagy erővel ragadva magához, kiüríti azt. A gerincvezetékből a szűrőbe leágazó szakasz már csak 50 mm átmérőjű, de ez bőven elég a folyamatos szűrőn keresztüli áramoltatáshoz, egy 6-8000 liter/óra teljesítményű szivattyú esetében.
A megépítéshez használt anyagok egy része a következő képeken látható. A 300 literes esővízgyűjtő tartály bármely barkácsáruházban beszerezhető, a csöveket és fittingeket pedig egy ilyen jellegű termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó hazai cég mintaboltjában vásároltuk meg. (Kivétel a középen látható 110 mm-es tolószelep - ennek hazai beszerzése kissé körülményes sajnos...)

Elsőként a tartály aljában készítettünk két akkora furatot, ahol az 1és1/2 coll átmérőjű külső menetes karmantyú átfért. Ehhez fafúrót és éles pengét használtunk. A furatokat mindenképpen a tartály fenekén célszerű kialakítani, mert az oldalfal íveltsége miatt oda nehezen lehet jól tömítő átmenő csatlakozást szerelni.

Ezután a tartály fedeléből kialakítottunk egy belső távtartó fenéklemezt. Erre azért van szükség, hogy a szűrőközeg ne érjen le a tartály aljáig, hanem egy 15-20 cm magas szakaszon a beáramló vízből ki tudjon ülepedni a durvább részecskeméretű szennyeződés. Ezáltal a szűrőközeg hosszabb idő alatt telik csak fel szennyeződéssel, illetve a kiülepedett szennyeződés alulról a golyóscsap és a megfelelő tolószelep nyitásával könnyűszerrel kiüríthető.
Éles késsel egy előrajzolt vonal mentén kivágjuk a megfelelő átmérőjű korongot (ehhez lemérjük a tartály belső átmérőjét kb. 20 cm magasságban), majd pontosan középen fúróval és pengével kialakítunk egy olyan átmérőjű lyukat, ahol az 50-es cső kényelmesen átfér, illetve koncentrikusan további lyukakat fúrunk a korongba. Ehhez mi 35 mm-es fa körfúrót használtunk. Összesen 12 db lyukat fúrtunk, ez bőven elég a megfelelő vízáramláshoz. Azért jobb, ha viszonylag kis számú, de nagyobb átmérőjű lyukat csinálunk a sok kicsi helyett - túl a könnyebb és gyorsabb munkán - mert a kicsi lyukak hamarabb eltömődhetnek.
Miután kialakítottuk a korongot, egy 110 mm-es műanyag csőből levágunk egy megfelelő hosszúságú darabot (ez fogja tartani a korongot adott magasságban), az egyik végét melegítéssel meglágyítjuk, enyhén kiperemezzük, majd PVC ragasztóval a korong közepére ragasztjuk. (A PVC-ragasztó használatakor minden esetben alkohollal zsírtalanítsuk előzetesen a ragasztandó felületeket!) Az alábbi képen látható a korong a ráragasztott lábbal - itt a végleges elhelyezéshez képest fejjel lefelé még.

Ezután elkészítünk egy talapzatot, amire a tartályt fogjuk elhelyezni. Mi ehhez fa raklapot használtunk, ebből vágtuk ki a megfelelő méretet. A talpak helyes magasságának beállítása nagyon fontos, hisz a medence és a tartály vízszintje meg fog egyezni (közlekedőedények)! A talp aljára akácfa lábak kerültek, ez a nedves környezetben nem korhad el hamar. Mérésekkel kijelöljük a be- és kimenő vezeték csatlakozási pontjainak helyét, majd dekopírfűrésszel kivágjuk azokat. Az erős és egyenletes talapzat kialakítása lényeges, hisz a tartály alját közel 300 kg víz fogja nyomni, ami nem megfelelő alátámasztás esetén a tartály fenéklemezének deformációját, ebből kifolyólag a csatlakozások tömítetlenségét okozza!

A felszálló 110 mm-es cső a medence megépítésekor került a föld alá, ennek kiálló végéhez építettük hozzá a rendszer további csővezetékeit. A felszálló véget és az ürítő véget is egy-egy 110 mm-es tolószelep zárja. A sarkoknál 90 fokos idomok helyett két-két db 45 fokos idomot építettünk be - ennek oka a lényegesen könnyebb szerelhetőség (flexibilitás), aminek főleg szűk helyen, rövid csőszakaszok esetében van nagy jelentősége! A fővezetékből 110-es T-idom és 110/50-es szűkítő segítségével ágaztatjuk le az 50 mm-es, szűrőbe vezető szakaszt. Ide egy golyóscsapot építettünk be. Ennek (illetve a két 110 mm-es tolószelepnek) a segítségével könnyen és gyorsan lehet leengedni a rendszerből a szennyezett vizet.

A PVC szennyvízcsövek esetében ügyeljünk arra, hogy a gumikarmantyús illesztéseknél minden esetben erősítsük meg a csatlakozást egy-egy önmetsző csavarral - ezek nélkül a jelentős és folyamatos víznyomás szinte biztos, hogy valahol szét fogja nyomni a csövet (tapasztalat)!

Folytatás következik...!

Megdöbbenten és szomorúan figyeljük a sajtóban megjelenő híradásokat a hazai idő szerint ma hajnalban Japánt megrázó nagy erejű földrengésről. Ahogy nézzük a légifelvételeket, amint a földrengést kísérő szökőár betör a part menti területekre és magával sodor mindent, nehéz megszólalni. Leginkább azért mert egy ilyen hatalmas kataklizma esetében még egy olyan jól szervezett, fegyelmezett országban, mint Japán, nos, vélhetően ott is sok ember sérülését, halálát fogja okozni a természet ereje - bármennyire is reménykedünk ennek ellenkezőjében. De láthatjuk azt is, amint házakat, autókat, buszokat, és mindenféle építményt letarol a hatalmas, vágtató víztömeg. A földdel tesz egyenlővé lakóházakat, utakat, hidakat, műemlékeket.
Mikor ezt a bejegyzést írom, a hír még viszonylag friss, nincsenek számszerű adatok az áldozatokról, károkról. Reméljük, hogy ezek a számok minél kisebbek lesznek! És reméljük azt is, hogy a katasztrófa elmúltával minél hamarabb vissza tud állni az élet a régi kerékvágásba! Mi pedig csak annyit tudunk tenni, hogy együttérzésünket fejezzük ki annak a nemzetnek, amelyik annyi szép dolgot adott az emberiségnek. Többek között a nishikigoit.